Lehet még jobb
A fizikai jóllétre nagy hangsúlyt fektetünk
generációk óta, és ez idő alatt valóban jelentősen nőtt az átlagéletkor.
Tudjuk, hogy hogyan kell a legtöbb fizikai problémánkat kezelni, így ha például megvágjuk az ujjunk, tudjuk, hogyan kell ellátni, de azt is tudjuk, milyen probléma az, amit már egyedül nem tudunk megoldani, és érdemes segítséghez fordulnunk.
Az életminőségünk ennek a rengeteg tapasztalatnak, kutatásnak és felhalmozott tudásnak köszönhetően jelentősen javult,
de mégis lehetünk boldogtalanok,
hiába vagyunk teljesen egészségesek.
Hiszen sokkal több van bennünk a fizikai dolgoknál, így épp úgy, mint a kézzel fogható,
a nem kézzel fogható részünk is szembesülhet problémákkal:
Kimondatlan érzések
Sokszor hisszük azt, hogy a másik tudja, hogy mi mit gondolunk, mit érzünk, hiszen ismer. De gondoljunk bele, sokszor magunknak is milyen nehéz kimondani, megfogalmazni, ami éppen bennünk van, vagy amire éppen szükségünk van. Egymással való kommunikáció során apróságokon is elmegyünk egymás mellett. Gondolunk valamit arról, hogy a másik miért csinálja azt, amit. Értelmezzük azt, amit mond, vagy épp azt, amit nem mond. Címkékkel illetjük a történést, jelentést adunk neki. Ez természetes folyamat, hiszen az agyunk keresi a fogódzókat. Ugyanakkor ez a jelentésadás a mi szűrőinken keresztül születik meg, azaz hat rá az aktuális állapotunk, a korábbi hiányaink, sémáink, kötődésünk.
Nehéz, de érdemes törekednünk arra, hogy kifejezzük érzéseinket, elmondjuk a másiknak, alkalmazva az én-közlés technikáját. Próbáljunk nem értelmezni egy helyzetet, a másik viselkedését, hanem elmondani, hogy én abban a szituációban mit éreztem, rám hogyan hatott.
Ismerős lehet egy ehhez hasonló gondolatmenet: „Persze, nem keres, már nem is szeret. Régebben gyakran beszéltünk. Most meg már két hete eszébe sem jutottam.” A tény része: nem keres a másik. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ez azt jelenti, hogy nem is szeret, nem vagyunk számára fontosak.
Hogyan érdemes ezt kezelni? Először is, ha ez bennünk törést okoz, akkor ezt fejezzük ki. Nem többlet jelentéssel felruházva a mondandónkat, hanem az érzéseinkre koncentrálva. Például elmondani, hogy nézd, nekem rosszul esik, hogy nem kerestél mostanában, pedig szükségem lenne rád, olyan jó lenne beszélgetni azokról a dolgokról, amik mostanában történnek, viszont félve kereslek, hiszen sokkal kevesebbet beszélünk, mint régebben. Máris teremtődik egy tér, amiben lehet őszintébben kifejezni dolgokat. Kevésbé lesz torzult a kép attól, hogy miket feltételezünk.
Megfelelési kényszer
Mindennapjaink történései során több helyzetben is előfordulhat, hogy saját szükségleteink, vágyaink háttérbe kerülnek. Arra figyelünk inkább, hogy mások mit szeretnének tőlünk, hogy igent mondjunk a kérésekre, legyen az egy találkozás, vagy épp egy munkahelyi feladat. Valós, vagy vélt elvárások mentén szervezzük az életünket. Talán nehéz is sokszor szétszálazni: mit szeretnék én, mi a külső és mi a belső motivációm?
Sokféle dolog lehet annak hátterében, hogy meg akarunk felelni másoknak. Lehet, hogy a konfrontálódást akarjuk elkerülni, célunk, hogy fenntartsuk az adott kötődést, kapcsolatot. Állhat a működésünk mögött egy gyermekkorban bevésődött mintázat. Talán legtöbbször akkor kaptunk pozitív visszajelzés, figyelmet a környezetünktől, ha olyat tettünk, ami számukra is kedvező volt. Az jelentette számunkra a biztonságot, ha a másik igényeihez alkalmazkodtunk. Mindennapjainkban így könnyen belecsúszhatunk abba, hogy túlvállaljuk magunkat, saját igényeinkre nem figyelünk, ami akár kiégéshez, szorongáshoz, hangulati nehézségekhez is vezethet.
Például elmegyek egy összejövetelre a haverokkal, pedig nagyon kimerült vagyok, és a kedvem sem túl jó. Vagy bentmaradok túlórázni, remélve, hogy egyszer elismerik a főnökeim a munkámat, miközben már számtalanszor kiderült, hogy ezzel csak azt látják rajtam, hogy a végtelenségig terhelhető vagyok.
Érdemes ránézni, hogy vannak-e olyan színterei az életünknek, amikor ki tudjuk fejezni, hogy mire van szükségünk, mi esne nekünk jól. Olyan kapcsolatok, ahol mondhatunk nemet, és ha például nem vagyunk jelen úgy, ahogy gondoljuk, hogy a másik elvárná, a kapcsolat attól még nem szakad meg. Megtapasztalhatjuk, hogy saját határaink, érzéseink és szükségleteink is megjelenhetnek, azzal együtt is elfogadhatóak vagyunk.
Ha változtatni szeretnénk kitűzhetünk kisebb célokat magunknak e téren: igyekszem arra figyelni, hogy mit szeretnék, esetleg ma nemet mondok egy olyan helyzetben, ahol egyébként nehezemre esne. Lehet, hogy nem látunk most a támogató környezetet, biztonságot jelentő kapcsolatokat magunk körül, hogy a határainkat képviselni tudjuk. Akkor is lehet lépni, segítséget kérni szakembertől, akivel közösen lehet alakítani a folyamatot.
Negatív gondolatok
A rosszkedv, motiválatlanság, általános fáradtság normatív reakció lehet veszteségélmények kapcsán, ami egy párkapcsolat megszakadása is. Mivel érzékenyebb állapotban vagyunk, ezért a sérült én-részeink is könnyebben aktiválódnak, ami eredményezheti azt, hogy saját magunk felé leértékelő, elmarasztaló gondolataink, belső monologjaink lesznek. Természetes belső igényünk ilyenkor az is, hogy keressük a miértjét a történteknek, az elveszített kontroll érzésünket akarjuk visszakapni, érezni a korábbi egyensúly biztonságát.
A feldolgozásában fontos lehet, hogy megértsük a történéseket, tanuljunk belőle, akár saját működésünkkel kapcsolatban is. De az nem visz előre sem az elengedés, sem a továbblépés folyamatában, ha saját magunkat bántjuk, hibáztatjuk hosszú időn át. Próbáljunk kíméletesek lenni önmagunkhoz. Elfogadni, azaz validálni az érzéseinket: a szomorúságot, a haragot, a csalódást. Ezzel együtt próbáljunk nem belesüppedni ebbe az állapotba.
Mi az, ami segíthet ilyenkor? Érdemes a megküzdéseinket mozgósítani. Lehet ez a szociális háló mozgósítása: barátokkal találkozni, beszélgetni, ventillálni a történtekről, vagy a társadalmi szerepvállalást is ide sorolhatjuk. Másoknak a képzelőerő segíthet, hogy belső világuk megmutatkozhat képzőművészeti alkotáson, zenén, naplóíráson keresztül. Hívő emberként lehet ez az ima, vagy más spirituális fogódzó, belső értékrend. A fizikai aktivitás is segíthet, bármilyen általunk kedvelt sporttevékenység, akár egy séta. Vagy épp az érzelemfókuszú megküzdés, az érzelmeink kifejezése. Ha a problémamegoldás a stratégiánk, akkor azt nézzük meg, hogy mik azok a területek, amiben visszaszerezhetjük a kontroll érzést (pl. napirend, kisebb feladatok kitűzése és elvégzése). Ezek közül általában mindegyikünknek van pár mód, amit előnyben részesítünk.
Egy átmeneti krízis során időre van szükségünk. Ha átküzdöttük magunkat a krízisen, beáll az új egyensúly, ami személyiségünk fejlődését, belső növekedést is eredményez.
Potenciál kibontása
A tanulmányaink végéhez érve, kilépve a munka világába hirtelen új kihívásokkal és lehetőségekkel találjuk szemben magunkat. És nemcsak a munka területén kell döntéseket hoznunk, felelősséget vállalnunk, hanem más szerepeinkben is változás merülhet fel. A függetlenedésre, önállóságra való törekvés, addigi jól ismert normáktól való eltávolodás, valamint szociális szerepek megkérdőjelezése jellemzi ezt az időszakot, amit kapunyitási krízisnek is nevezünk. Tehát elköltözni otthonról, komoly párkapcsolatot kialakítani, családot alapítani, karriert építeni.
Az én, azaz a szelf fokozottan középpontba kerül. Ehhez kapcsolódóan a kutatások azt mutatják, hogy hajlamosak vagyunk ilyenkor a foglalkozásunk, munkánk alapján jellemezni magunkat. Ezt nehezítheti, hogy sokszor több verzió közül választhatunk, amit nyomásként élhetünk meg, a folyamatos alakulásnak pedig van egy kiszámíthatatlansága, ami szorongást is okozhat. Továbbá megjelenhet a csalódottság érzése, tapasztalata is, vagyis, hogy a valóság nem az, aminek elképzeltük. A tanulmányaink során reményekkel telve felépítettünk egy képet a jövendő munkánkkal kapcsolatban, de mégsem azzal találkozunk. Megijedünk a kellemetlen érzésektől, aggódni kezdünk, frusztrálttá válunk, akár hangulati tüneteink is lehetnek.
Mit tehetünk ilyenkor? Érdemes először türelmesnek lenni, időt adni magunknak. Mozgósítani a társas kapcsolatainkat, kérdezni, beszélgetni olyan emberekkel, akik átmentek már ezen az időszakon. Figyelni saját magunkra, feltenni a kérdést, hogy mik a céljaink, mit szeretnénk elérni, mire vagyunk motiváltak. Az is rendben van, ha nehéz távolabbi célokat megfogalmazni. Érdemes akkor a jelenre fókuszálni, olyan feladatokat találni, amiket örömmel csinálunk, sikerélményt is adnak, ezek alakíthatják jövőbeli terveinket is. Vannak, akik határozottan tudják, hogy mit szeretnének hosszútávon csinálni. Érdemes ehhez kapcsolódóan mérlegelni a helyzetben, ha vannak nehézségek, hogy azok vajon átmenetiek, és még szolgálják a céljainkat, vagy már hátráltatnak minket. Ha pedig nem érezzük sajátunknak az első munkahelyünket, vagy akár az irányt sem, amiben elindultunk a szakmában, merjünk váltani. Nem könnyű ezeket a döntéseket meghozni. Fontos szerepe van az önismeretnek, önreflexiónak ilyenkor is. Ha az addig bevált megküzdési stratégiáink nem segítenek a folyamatban, és továbbra is elveszettnek érezzük magunkat, szakember segítségét is kérhetjük, akivel közösen átbeszélhetjük a felmerülő kérdéseket, aggodalmainkat.
Egymás történeteiből rengeteget tanulhatunk,
hiszen épp úgy, mint a fizikai jóllétünk, a pszichikai, társas, lelki,… jóllétünk is sok közös vonást tartalmaz, így nem kell mindent magunknak megtapasztalni. Az, hogy hogyan kezeljük ezeket a nehézségeinket nagyban befolyásolja, hogy mennyire vagyunk boldogok, ezért számos tudományos vizsgálat és tanulmány született, hogy ezeket a problémákat a lehető legjobban tudjuk megoldani. Használjuk ezt a tudást a javunkra, hogy ne a berögződéseink irányítsanak, hanem értsük a cselekedeteink hátterét, így
megismerve a saját működésünket miénk lehet a döntés szabadsága.
Lehet még jobb
Rengeteg izgalmas tartalommal érkezünk
Amit itt láthatsz a Skadelnből, az csak egy kis ízelítő a teljes szolgáltatásunkból. Ha tetszett ez a pár téma, amit feljebb láthattál, készíts nálunk felhasználót, és kövess be minket különböző platformjainkon, hiszen sok izgalmas problémával és megoldással érkezünk a közeljövőben, amik még sokkal személyre szabottabbak lesznek.
A boldogság kulcsát nem tudjuk odaadni, hiszen az mindenkinek különböző, viszont alapanyagot, és eszközt adunk, hogy elkészíthesd a sajátodat.
Hiszünk abban, hogy még boldogabban élhetünk
Még épp csak most indítottuk el ezt a magyar kis márkát, amivel az a fő célunk, hogy boldogabbá, teljesebbé tegyük az emberek életét. El szeretnénk hozzátok juttatni azt a tudást, aminek a segítségével lelkileg tudtok fejlődni, hasonlóan ahogy megfelelő étrend vagy mozgás segítségével fizikailag is jobban tudjátok magatokat érezni.
Tegyétek Ti is jobb hellyé a világot
Mindenki, aki jobbá szeretné tenni az életét, megérdemli, hogy minden segítséget megkapjon ezen az úton. Ha Te is tudatosan állsz az életedhez, támogass minket akár egy ajánlással, saját történeteddel, amit megosztanál másokkal, vagy bármilyen más módon hiszen ezzel segítesz nekünk még több Hozzád hasonló ember életében pozitív változást elérni. Közvetetten ez akár a Te éltedre is hatással lehet, ha egy hozzátartozód, munkatársad, barátod,… tud lelkileg fejlődni, akkor még tökéletesebb módon tud kapcsolódni a körülötte élőkhöz, így akár Hozzád is.